Harmadik Fejezet.
Ez az émelyítő szag már megint,erös mintha lidokaint használnának légfrissítőnek!
Üljetek le lányok,megkeresem a doktornöt.
A két lány igy is tett, a Szük folyoson csak ök ketten ültek Lorena simogatta Ananda kezét.
Loren nyugi!! Nem haltam meg! ;) Kacsintott Amanda majd söprte el barátnöje arcábol a rakoncátlan barna tincseket.
Jó csak ugy megilyettem,
De jol vagyok!
Albino elkapott!! Vigyorodott el Lorena.
Esküszöm h fel sem ismertem.
Elájultál biztos azért nem lehettél tejesen magadnál....
Nem,nem azért,tejesen más szemüveg nélkül.-Csóválta elképedve Amanda a fejét.
Olyan..... mint egy Angy...
Amanda!!!! Gyere lányom-intett Amanda apukája majd a két lány felpattant.
Amanda bement a vizsgáloba. Loren pedig a hideg csempe falnak dölt.
Órákkal később...
A francba! Nem birok aludni, hány óra van??Kaptt Amanda a telefonjáért az éjeli szekrényére egy sikeretlen mozdulattal leverte és a mellet levő gyógyszereket is amiket szednie kell.
Ujjak,és erősebbek állítólag meggátolják hogy az effajta rohamok ne tul sokszor zaklassák a lányt.
A gyógyszeres doboz láttán lepörgött a pár órával előbbi beszélgetés a kocsiban a kórházból hazafelé.
Szülei nagyon nem szeretnék h folytassa a iskolát,...
És akármennyire is furcsálkodik magán a lány már ö sem akarja,Nem akarja még egyszer átélni ezt, Egy csomó idegen látta öt ennyire elesetten.....
Pár nap múlva.....
Esküszöm kidobom ezt az órát!!!
Kattog....mit az én fejem,hol van már Loren?
Amanda azóta is othon van a orvos kiirta öt amig eldöntni akar e tovább tanulni igy vagy magántanulo lesz e.
Miota othon van Lorena minden nap átmegy hozzá egy órára elviszi a leckét és persze megnézi minden rendben van-e.
Amanda egyedül van szülei dolgoznak,idegesek miatta igy 5 percenkét csörög a telefon,és oránként néz át hozzáé a szomszéd néni.A lány lassan ebbe kattan bele nem volt ö ilyen mindig jött ment,
Nem kellet öt örizgetni most meg ugy érzi egy kétlábon járo szerencsétlenséggé vált.
Nyilik az ajtó, Nah végre már azt hittem sosem jössz,szolt ki a konyhábol a lány egyenesen a nappaliba,de nem Loren állt ott,és nem is a szomszéd néni.
Szia,-hökkent meg a lány.-Mint keres ez itt???
Ö....Szia,lehet hogy nem emlékszel rám a nevem Gábriel.
Hogyne emlékeznék rád? Te az uj osztálytárs,És te kaptál el amikor....
Igen...akkor jó!
Honnan szedted hogy nem emlékszem? A szivemel van baj,nem a fejemmel.-uhh ez flegma volt.Gondolta magában a lány.
-Áhh neem! Csak tudod,általában jelentéktelen vagyok,köd...nem látszom! -Ült egy aranyos mégis kényelmetlen mosoly a fiu arcára.
Néha jobb is az,legalább nem szürik a hibáidat.
Gábriel mélyen Amanda szemébe nézett.
Most miért néz igy rám? Talán nem értette mit mondok,olyan hitetlenkedve,olyan furin..
És miért vagy itt??
ÖÖÖ Igen,leckét hoztam!
Azt Lorena szokta....
Igen,de korepetáláson maradt és engem kértek meg hogy hozzam,mert közel lakom innen.
A délutáni napfény az ablakon át besütött Gábriel magas é vékony ábrázatára szinte Aranyszínűvé váltak a szöke tincsei a barnákon fekve rendezetlen ruhái lezseren lógtak egymásra,és sütött rola valami egészről melyről jövő kisugárzás,
Amanda tekintete ezt szürte le.
Köszönöm hozom a könyveimet.Addig ülj csak le.
Recsegnek a fa lécek Amanda alat ahogy szinte szökel az emeletre...
Ne már komolyan ö hozta a leckét? Furcsa érzés hogy itt van,örülök! De minek???
Itt vagyok!
Gábriel csendes,,,csak akkor szol amikor muszály nagyon gyorsan megmutatott mindent és ment is még egy pohár vizet sem fogadott el-mesélte Lorennek a lány.
-Most ezen mit lepödsz meg.
-Szegénykém nagyon zavarban volt.
-Gondolom hahaha.
-Ne nevess...aranyos volt.
-csaknem tetszik a kis papnövendék??
-Sajnálom öt...
-Mit sajnálsz rajta?
-Hogy ilyen kis elesett.
-És ma amugy jol voltál?
-Jol...Le kell tennem jöttek anyuék.
-oké Holnap én megyek.
-jo puszi
Üljetek le lányok,megkeresem a doktornöt.
A két lány igy is tett, a Szük folyoson csak ök ketten ültek Lorena simogatta Ananda kezét.
Loren nyugi!! Nem haltam meg! ;) Kacsintott Amanda majd söprte el barátnöje arcábol a rakoncátlan barna tincseket.
Jó csak ugy megilyettem,
De jol vagyok!
Albino elkapott!! Vigyorodott el Lorena.
Esküszöm h fel sem ismertem.
Elájultál biztos azért nem lehettél tejesen magadnál....
Nem,nem azért,tejesen más szemüveg nélkül.-Csóválta elképedve Amanda a fejét.
Olyan..... mint egy Angy...
Amanda!!!! Gyere lányom-intett Amanda apukája majd a két lány felpattant.
Amanda bement a vizsgáloba. Loren pedig a hideg csempe falnak dölt.
Órákkal később...
A francba! Nem birok aludni, hány óra van??Kaptt Amanda a telefonjáért az éjeli szekrényére egy sikeretlen mozdulattal leverte és a mellet levő gyógyszereket is amiket szednie kell.
Ujjak,és erősebbek állítólag meggátolják hogy az effajta rohamok ne tul sokszor zaklassák a lányt.
A gyógyszeres doboz láttán lepörgött a pár órával előbbi beszélgetés a kocsiban a kórházból hazafelé.
Szülei nagyon nem szeretnék h folytassa a iskolát,...
És akármennyire is furcsálkodik magán a lány már ö sem akarja,Nem akarja még egyszer átélni ezt, Egy csomó idegen látta öt ennyire elesetten.....
Pár nap múlva.....
Esküszöm kidobom ezt az órát!!!
Kattog....mit az én fejem,hol van már Loren?
Amanda azóta is othon van a orvos kiirta öt amig eldöntni akar e tovább tanulni igy vagy magántanulo lesz e.
Miota othon van Lorena minden nap átmegy hozzá egy órára elviszi a leckét és persze megnézi minden rendben van-e.
Amanda egyedül van szülei dolgoznak,idegesek miatta igy 5 percenkét csörög a telefon,és oránként néz át hozzáé a szomszéd néni.A lány lassan ebbe kattan bele nem volt ö ilyen mindig jött ment,
Nem kellet öt örizgetni most meg ugy érzi egy kétlábon járo szerencsétlenséggé vált.
Nyilik az ajtó, Nah végre már azt hittem sosem jössz,szolt ki a konyhábol a lány egyenesen a nappaliba,de nem Loren állt ott,és nem is a szomszéd néni.
Szia,-hökkent meg a lány.-Mint keres ez itt???
Ö....Szia,lehet hogy nem emlékszel rám a nevem Gábriel.
Hogyne emlékeznék rád? Te az uj osztálytárs,És te kaptál el amikor....
Igen...akkor jó!
Honnan szedted hogy nem emlékszem? A szivemel van baj,nem a fejemmel.-uhh ez flegma volt.Gondolta magában a lány.
-Áhh neem! Csak tudod,általában jelentéktelen vagyok,köd...nem látszom! -Ült egy aranyos mégis kényelmetlen mosoly a fiu arcára.
Néha jobb is az,legalább nem szürik a hibáidat.
Gábriel mélyen Amanda szemébe nézett.
Most miért néz igy rám? Talán nem értette mit mondok,olyan hitetlenkedve,olyan furin..
És miért vagy itt??
ÖÖÖ Igen,leckét hoztam!
Azt Lorena szokta....
Igen,de korepetáláson maradt és engem kértek meg hogy hozzam,mert közel lakom innen.
A délutáni napfény az ablakon át besütött Gábriel magas é vékony ábrázatára szinte Aranyszínűvé váltak a szöke tincsei a barnákon fekve rendezetlen ruhái lezseren lógtak egymásra,és sütött rola valami egészről melyről jövő kisugárzás,
Amanda tekintete ezt szürte le.
Köszönöm hozom a könyveimet.Addig ülj csak le.
Recsegnek a fa lécek Amanda alat ahogy szinte szökel az emeletre...
Ne már komolyan ö hozta a leckét? Furcsa érzés hogy itt van,örülök! De minek???
Itt vagyok!
Gábriel csendes,,,csak akkor szol amikor muszály nagyon gyorsan megmutatott mindent és ment is még egy pohár vizet sem fogadott el-mesélte Lorennek a lány.
-Most ezen mit lepödsz meg.
-Szegénykém nagyon zavarban volt.
-Gondolom hahaha.
-Ne nevess...aranyos volt.
-csaknem tetszik a kis papnövendék??
-Sajnálom öt...
-Mit sajnálsz rajta?
-Hogy ilyen kis elesett.
-És ma amugy jol voltál?
-Jol...Le kell tennem jöttek anyuék.
-oké Holnap én megyek.
-jo puszi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése