Negyedik Fejezet
Pontosan egy héttel késöbb.... Amanda forro teát kortyolgatva áll a faablak előtt,csak úgy zug...szakad az esö. Folytonosan tanul és besegít otthon a házimunkába,de semmi értelme,minden gondolata a betegsége bár jelei nincsenek mióta ujabb gyógyszereket kapott. Mit csináljak? Ugy félek Istenem! Nem akarok műtétét!!! Amanda feszengö gondolait a reccsenö fa ajtó verte szét. -Apu! ..Te hogy hogy othon ilyenkor? -Kevés volt a munka,hazajöttem inkább hozzád. -Az jó, :) Együnk csináltam lasagna-t! -Ne inkább gyere velem,régen voltunl már valahol kettesben,Azt megesszük vacsira, -Mégis hova megyünk? :) -Csak csavargunk egyet-Jaj ez olyan átlátszó azért csinálja mert sajnál ha semmi bajom nem lenne még eszébe sem jutna. Vastag kötött pulóverembe burkolózva ülök apu kocsijában tekintetemmel összekapcsolom az esőcseppeket a szélvédőn. Apu feljebb hangositja a rádiot amikor a kedvenc dalomat hallja....Beyonce... Halo. Zöldszinü lompos kabát és rakoncátlan hajtincsek.Ö volt a járd...